Azon töprengek, mitől olyan amilyen ?.....kezdetben simán úgy kezeltem mint egy nőt akit meg akarok hódítani ha engedi magát, aztán szép lassan rádöbbentem több egy sima nőnél, stádiumokon mentem keresztül, hittem azt is unalmas, meg azt is autista, meg visszamaradott a fejlődésben, aztán kezdett kitisztulni a kép róla, ez a levelezésünknek köszönhető, ott figyeltem fel a finom, kiegyensúlyozott világára egy idő után, hogy mennyire nem  szélsőséges se hangulatilag se véleményben, hanyatt estem lassan mint az üveges tót, nem akartam elhinni, képtelen voltam arra h beskatulyázzam valahova, h elkönyveljem ilyen és kész, rájöttem lassan h több annál mint amit sejtettem benne, ez rosszul is esett kicsit, mert standard ismeretségre számítottam, dugunk majd egyet, mint legfőbb cél, ahogy általában szokott lenni, de ez az ismeretség kezdett más irányt venni, fogalmam sem volt merre tart, kontrollálhatatlan volt teljesen a részemről, csak azt éreztem figyelek és bámulok, persze titokban, a nem egyértelmű mondatai kezdtek érdekelni, már ahogy kezdődött az is, azt mondta, ha jól emlékszem, hát jobb híján legyen…..
és mindezt úgy h nem volt kicsit sem sértő, azt mondta szereti az írásaimat, hát kell ennél több vkinek ? nem tudnám elképzelni, talán az ha azt mondaná imádja a farkamat, mert az írásainkban annyira a belső világunk jelenik meg h az vmi félelmetes, kicsit döbbent voltam, aztán úgy képzeltem azért kellek neki h udvaroljak, h vki rajongjon érte,  mert ez neki hízeleg, jól esik, minden nő szeretne egy reménytelen udvarlót akit bolondnak tart és esze ágában sincs kúrni vele, vagy vmi intimebb kapcsolatra, csak tartja mint a király az udvari bolondot……
szóval most fél éve h levelezünk, minden nap két-három levél és nem unjuk egymást, ez hihetetlen, várom a levelét, ha csak egy unalmas sor is az, akkor is kell, szükségem van rá…….
találkoztunk személyesen is, nem is egyszer, nem voltunk különösebben hatással egymásra, nálam talán megerősítést nyert h vonzó a nő testileg de nem nagyon illünk egymáshoz, de csak ennyi…….
nem gondoltam volna h ennyire ellentmondásos viszony egyáltalán létezhet ?....
aztán töprengtem magányomban, mitől annyira kedves és vonzó számomra, meg titokzatos, annak ellenére h nincs titka különösebb ?....
valamit nagyon eltalált bennem a személyisége, vmit amire érzékeny vagyok,
ez kész téboly, hogy van ilyen, ennyire passzol vki, ez már túlzás is talán, nem kéne,
elég lenne csak szimpla szimpátia, de ez több annál, gyötör is rendesen, persze kemény vagyok, kiállom a hét próbát természetesen, de megvisel, no meg örömmel is tölt el, h van ilyen, h képes vagyok rajongani egy nőért, ez nem semmi, ezt nem lehet mímelni, ez nagyon mélyről jön, és elnyomni sem könnyű, azon vagyok de nem mindig sikerül, már az is jó h beszélhetek róla, persze az én rajongásom nem feltétlen, ha szeretek is néha, azt is haloványan, mint az árnyék, nálam nincs tombolás, meg totál elfogadás, meg csimpaszkodás, én nem ilyen vagyok talán, én tudom, majdnem jól ismerem magamat és vagyok annyira laza h hagyom magamat megismerni, nem szégyenlősködök magam előtt, kitárom a lelkemet magamnak akárcsak a hívők Isten előtt, …….
persze szenvedek is emiatt néha, mert az emberek többsége az ilyeneket nem nagyon szereti, inkább azt preferálják ha vki rejtélyes, és férfiban az a menő ha szédíti a nőt, játssza magát, rázza a rongyot, meg topon van, meg magas és jóképű, na akkor pisálnak a nők állva, megértem persze, de elfogadom, én nem ilyen vagyok, gátlásos ugyan nem vagyok de az a megjátszós sem, vagyok aki vagyok, ez nekem pont jó, nagyon szeretem magamat h olyan vagyok amilyen, mindig is ilyen szerettem volna lenni, nagyon elégedett tudok lenni magammal, tetszik a testem a fürdőszobai tükörben, a lelkem meg talán a legszebb a földkerekségen, nem túl naiv de nem is az a számítóan kimért, a buzi férfiak nem véletlen rajonganak néha értem, van a lényemben egy csipetnyi nőiesség de nem homoszexuálisan félreértelmezhető, perverz is vagyok kissé ha nem is nagyon, meg aztán szabad szájú, szabad erkölcsű de nem szabadkőműves, nálam nem sok tabu van, …….